Beregszászon töltött napjaink során volt szerencsénk megismerkedni az élménypedagógiával is. „Megismerkedni” kifejezés pedig nagyon találó ebben a helyzetben; ugyanis hiába töltöttünk majdnem nyolc órát az élményekkel való tanulás világában, éreztük, hogy csupán a kapujában toporgunk ennek a rendkívüli dolognak.

Kezdésként újra bemutatkozhattunk egymásnak, igaz egész érdekes formákban: pacsi barát, ugri-bugri barát és fejős tehén barát választásával. Igazán hatékony megismerkedési praktikának bizonyultak az előbb felsoroltak, ugyanis amíg élek nem felejtem el a fejős tehén társam arcát, miközben összefont ujjai közül két lelógó hüvelykujját „fejtem”. Ehhez hasonló játékok után, kódfejtőkként bizonyíthattuk be mennyire jól dolgozunk csapatban, ha egy mindenki számára ismeretlen jelrendszerrel találjuk szemben magunkat, amit egyedül egy örökkévalóság lett volna megfejteni (sokan beismerték: hasonlónak a közelébe se mennének csak úgy otthon, a kanapén ülve).

A második élménypedagógiai alkalommal szabadtári foglalkozást tartottunk, ahol hercegkisasszonyt mentettünk ki az égig érő toronyból, legyőztük a sárkányt és végül hazatértünk II. Vityilló király udvarába, egy úri lakomára: ahol illemmesterek szerepében ültettük asztalhoz a vár népét.

Persze, mindez nem mond sokat annak, aki nem élte át a kalandokat velünk, mégis ez a legtöbb amit mondani lehet, ha valaki azt kérdezi „milyen feladatok voltak?”. Azonban az élménypedagógia nem csak mókás foglalkozások sorozata. Ez valóban tanulás: többet tudsz meg magadról, arról, hogy hogyan viselkedsz csapatban, mennyire motivál a kitőzött cél vagy csak a játék kedvéért játszol.

Megtapasztalhattuk milyen úgy belemélyedni egy feladatba; hogy az idő megszűnik körülötted, csak a társaid vannak, meg persze a probléma; amit együtt kell megoldani, az kihívás amivel együtt kell szembenézni. Mindez rengeteg sok erővel ruház fel és egyszerre merít is ki olyannyira, hogy a négy óra elteltével alig tudod szavakba önteni amin átmentél.

Mert bizony, a játékok végén előkerült egy kis plüss oroszlán, aki a körben ülők közt vándorolva mondatta el hogyan éreztük magunkat az elmúlt órákban? Erre a kérdésre pedig borzasztó nehéz válaszolni. Azért is, mert nem könnyű elhinni, hogy máris vége, másrészt pedig komoly kihívás arról az érzésről beszámolni, ami még mindig a hatása alatt tart.

CSF