Sajnálatos módon, nem vagyok túl olvasott és művelt a környezetvédelemmel, környezettudatossággal kapcsolatban, azonban úgy gondolom, hogy a fizikának köszönhetően egy kritikus gondolkodásra tudtam szert tenni. Így igyekeztem a lehető legtöbb ponton megkérdőjelezni a film állításait – természetesen kizárólag azért, hogy saját magamat is meggyőzzem.

Érdekes szakpárosításomnak köszönhetően (Angol-Fizika) több dologról hallottam már, mely a filmben is elhangzott (Buffalo Bill, az eke használata a bronz korban, Roosevelt és az SCS). Rengeteg megdöbbentő adat hangzott el, és annál is több módszer, amivel tulajdonképpen elsivatagosítjuk termőtalajainkat.

Egyáltalán nem voltam tudatában abban, hogy maga a talaj, ekkora mennyiségű széndioxid-ot képes magában tárolni és hasznosítani. Természetesen tisztában voltam azzal, hogy világunk, univerzumunk igen nagy százaléka szénmolekulákból épül fel, azt azonban mégsem gondoltam volna, hogy a szénnek ekkora jelentősége van a talaj, a növények, és így az emberek számára. A filmben meggyőzőnek találtam azt, hogy több, hiteles(nek tűnő) nem farmer, hanem „rancher” mondta el, hogyan is volt képes a profitját megemelni azzal, hogy nem szántott, nem permetezte a termőtalajt, állatokat legeltetett földjének bizonyos szektorait bizonyos időközönként. Rengeteg előnyét bemutatták az egyes módszereknek, melyek nem megoldást akartak kínálni arra, hogy megjavítsuk azt, amit elrontottuk, hanem eleve fordítsuk meg, magát a folyamatot. A filmben több körfolyamatot vázoltak fel, amelyek segítettek abban, hogy megértsem, hogyan is tudtuk ilyen nagy mértékben lerontani a kilátásainkat. Reméltem, hogy a filmben nem fog feltűnni a politika, mert amikor az ésszerűség szeretne érvényre jutni, mindig közbeszól a politika, bár valahol mélyen sejtettem, hogy ez mégis helyt fog kapni a filmben. Sajnos a legtöbbször, a kormány oldaláról nem mindig a legésszerűbb törvényhozatalokra láthatunk ppéldát, amikor környezetvédelemre kerül a szó. Például, ahogyan a filmben is láttuk, a széndioxid kibocsátást korlátozó módszerek tervét több kis széndioxid kibocsátással rendelkező ország aláírta, de a nagy kibocsátással rendelkezők, mint az USA, Kína és India, nem.

A film vége fele fel tudtam fogni, és tudatosítani magamban, hogy a szén milyen fontos, hogy a széndioxidot kitudjuk vonni a levegőből, a légkörből, és a talajba juttatni, azt azonban nem sejtettem, hogy a talaj gyengítésével (pl. szántásával) vizet is vesztünk. Ez pedig – ahogy a filmből is kiderül – ahhoz vezetett, hogy az óceán lett az esővizeink fő forrása. Ez pedig az emberek emigrálásához vezet, méghozzá évente 40 millió ember kivándorlásához.

Ekkor érkezünk meg a politika mezejére, újból. Ez tűnhet úgy, mint hibáztatás, újjal mutogatás, de én úgy gondolom, a film készítői itt azt akarták hangsúlyozni, hogy ahhoz, hogy megfordítsuk a klímaváltozást, összefogásra van szükségünk. Tetszett, hogy a film végén, egy kicsit még oda is sóztak az átlagembernek, hogy megmutassák, tényleg mennyire keveset tudunk a széndioxidról, hogy mi is az, jó-e, kártékony-e, stb.

Ezzel a filmmel biztosan mondhatom, hogy gazdagabb lettem, motivált lettem, hogy én is tegyek valamit a környezetért.

Szerencsére nagyon szívemen viselem a növények életét körülöttem, mind a fákét, tujákét, virágokét a kertünkben. E film után, úgy érzem kitüntetett helye van a talajnak is ebben a listában.

Sipka Gergő