Számítástechnikai konferencia Tusnádfürdőn, a székely emberek és a macik földjén…

 

Az Erdélyi Magyar Tudományos Egyesület idén is megtartotta szokásos őszi konferenciáját számítástechnikusok és mérnökök számára, melynek célja a szakmai kapcsolatépítés, és a határon túli műszaki szakemberek számára a magyar szaknyelv elterjesztése.

A szervezők jól választása, hogy a szombati szakmai programot megelőzően, pénteken társadalmi programot, egy egész napos buszos kirándulást szervez, ami ezúttal Székelyföldön, Háromszéken zajlott le. A második nap, a szakmai program így lényegesen oldottabb, barátibb légkörben folyhat, mint ha fordítva csinálnák…

A kirándulás során először Benedek Elek apó kisbaconi házát kerestük fel. Bár legtöbbünk emlékszik a gyerekkorából egy-két meséskötetre, sokan nem tudják, hogy Elek apó tevékenysége a meséken messze túlmutatott. Bár életének első szakaszát a fővárosban töltötte, Trianon után az anyaországba település általános iránya helyett fordítva mozdult: visszaköltözött Székelyföldre. Talán legfontosabb gondolata: “…addig élek, amíg könnyű a toll, de a kasza sem nehéz…”.

Következő állomásként a miklósvári Kálnoky-kastélyt kerestük fel. Ennek érdekessége, hogy a Kálnoky család a két háború között eladta a kastélyt, amit később a kommunista állam saját célokra használt fel, és végeredményben az önkormányzathoz került. Kálnoky Tibor gróf, aki a család emigrációja miatt Angliában nevelkedett, a kastélyt a rendszerváltás utáni időszakban nem kárpótlásként, hanem vételként szerezte meg, az általa alapított alapítvány számára. A kastélyt azóta szépen rendbehozták, az különböző rendezvények színhelye, a lakószinten pedig az arisztokratikus életmódról egy gyűjtemény, egy szép kiállítás van összeállítva.

A közeli Sepsiszentgyörgy városában a Székely Nemzeti Múzeumot látogattuk meg, amelynek épületét Kós Károly tervezte, ezért már több helyről is közismertnek tetszhettek (Állatkert, Wekerle telep) az építész stílusjegyei. A gyűjtemény székely természeti, néprajzi és történeti-régészeti feltárások eredményeit mutatta be. Köztük külön érdekesség volt a Gábor Áron székely ágyúöntő életéről szóló szoba.

A nap végén a csíkszentsimoni Székely Sör Manufaktúra üzemébe látogattunk. Itt részletes tájékoztatást kaphattunk a sörgyártásról általánosságban, összehasonlítva a saját technológiájukkal. Ez két mondatban összefoglalva: egy magas szintű, műszakilag is igényes technológiai lánc, melynek során büszkén betartják a XVI. századi első bajor(!!!) sörtisztasági törvény előírásait is (Sör árpamalátából, komlóból, vízből készül sörélesztő segítségével. Egyéb adalékanyag nem használható!). Az alább csatolt kép a gyár szórakozóhelyére felírtakat mutatja, az általános állapotunknak megfelelő élességben.

A szakmai programból a következő előadásokat emelném ki:

Az első plenáris előadást egy debreceni kolléganő tartotta, és egy számítástechnikus-térképész-nyelvész együttműködés eredményéről szólt, a magyar digitális helységnévtár létrehozásáról, ami együtt tartalmaz helyhez kötött és nyelvészeti (pl. ragozási) információkat, és szöveges vagy térképi alapú lekérdezéseket egyaránt lehetővé tesz. A lekérdezések a szabványos KML nyelven írhatók, amely egy SQL-hez hasonló, de XML alapú lekérdező nyelv, amellyel az említett alkalmazáson túl még mások is, pl. a Google Earth alkalmazás is lekérdezhető.

A következő előadó Dr. Kátai Zoltán marosvásárhelyi informatikus professzor volt, aki a már ismert témájáról szólt: hogyan lehet informatikai algoritmusokat táncokkal – magyar és egyéb népi táncokkal bemutatni. Egyes tánckoreográfiák rendező algoritmusokra már régóta ismertek, most újabbakat is bemutatott, általánosabb kontextusba helyezett, valamint mérési eredményekkel támasztott alá. Érdekes előadás volt, amelyben a látszólag különálló területek: műszaki téma és művészeti irányok egyfajta házasságáról szólt. Az élet eminnen nézve igen érdekes dolog: matematika. Amonnan nézve még szép is: zene és tánc – de ez utóbbi szlogen már nem az övé, hanem saját kitalációm.

Egy energetikus mérnök kolléga az elektromos autókról tartott előadást… Az előadás szerint elsősorban piaci érdekek rejtőznek az új technológiában – ami igaz, hogy az egyes autók kipufogójánál (merthogy az nincs), kevesebb szennyezést jelent, de mindennek az árát az erőművek kéményénél fizetjük meg. A teljes energialánc összes felhasználása és szennyezése többszöröse a benzines technológiáénak. Egy másik kolléga vitatta az előadó szorzótényezőit (hatásfokok, szennyezések, többszörösségi tényezők)… Azt hiszem, valahol mindkettőjüknek igaza volt: az előadó a mondanivalója alátámasztására használt számokat szerintem is következetesen torzította.

A szekcióelőadások nem kevésbé érdekesek voltak.

Magam az első idősávban a hálózati kommunikációról és internetről szóló előadásokat hallgattam. Ezek mindenféle mozgó és IP alapú kommunikációt alkalmazó projektekről számolt be: pl. szétosztott adatbázis szenzoradatok tárolására szolgáló alkalmazásáról, mozgó helymeghatározó hardver (és szoftver) megoldásról, vezeték nélküli szenzorhálózatról és hasonlókról.

A számítástechnikai oktatási idősávban Intézetünk adatbányászatot alkalmazó interdiszciplináris projektje három előadással is képviseltette magát (Di Blasio Barbara, Gimesi László és Jenák Ildikó voltak az előadók).

Magam a mesterséges intelligencia és képfeldolgozási idősávban tartottam előadást, szerintem átlagos érdeklődés mellett. Az előadásom címe: Szintaktikus-szemantikus platform szövegbányászati célokra. Érdekes, hogy a többi előadás közül talán 4 is foglalkozott neurális hálókkal. Ez a téma ilyen módon berobbant a magyar-magyar köztudatba, hiszen tavaly még egyetlen ilyen előadás sem volt.

A konferencia a szokásos módon nagyon szép környezetben volt megrendezve, szakmailag érdekes volt, és hasznos kapcsolatok építésére adott lehetőséget.