Az első megrendezett közös esti társasozás sikerén felbuzdulva, bő két héttel később újabb alkalmat rendeztünk a Szakkollégium termében.

Az este hat órai kezdés után fél órával már telt ház volt, minden nagy és kicsi asztalnál folyt a játék, szabad hely már nem is volt a teremben. Nagy érdeklődés volt az esemény iránt, szép számmal voltak jelen nem fizika szakos hallgatók is.

Amikor mindenki megérkezett, HORVÁTH Bálint elindított az emberek között egy lapot, azzal az instrukcióval, hogy akinek van olyan filmötlete, amit szívesen megnézne velünk a Szakkoli széles vásznán, bátran írja fel rá. Tetszést aratott a valamikori közös filmezés ötlete, mert végül 14 filmcím került fel a papírra.

Az este fő játéka még mindig a perudo volt, mint legelső alkalommal, ezúttal azonban az egyik asztalnál már két másik társassal is játszottak, aminek nagyon örültünk – hiszen az (volt) a célunk, hogy mindenki bátran hozzon játékot, amit szívesen megismertetne a többiekkel. Ezt látva néhányan megjegyezték, hogy a következő alkalommal ők milyen társasokat fognak magukkal hozni.

Körülnézve a teremben mindenki jól érezte magát, felszabadult, jókedvű arcokat láttunk az asztaloknál, jóllehet sokak mögött fárasztó egyetemi nap volt. A Szakkollégium gondoskodott a   rágcsálnivalóról és az üdítőről is. HATVANI Zsolt személyesen köszönt be egy nagy tál finom, frissen sült pogácsával. Ez a tál néhány perc múlva már üres is volt.

Jó hangulatú zsivaj szűrődött ki a teremből órákon keresztül – a perudo játék hangos kockagurításai, a beszélgetések alapzaja és nagy nevetések. A szerencsével játszás és egymás szuggerálása mellett forogtak a fogaskerekek is, sokan nagyban matekoztak játék közben, így az utolsó körökig játékban maradottak között kemény meccsek folytak le a győzelemért.

Este nyolc körül néhányan már elköszöntek, viszont még így is bőven maradtunk a teremben. Egy „miért ne?” ötlet hatására átrendeztük a termet: két nagy asztalt egymáshoz toltunk, és a kialakult nagyobb játéktér köré tizenhárom izgatott ember telepedett le. Mindenki összenézegetett-összenevetett a másikkal, az előttünk álló nem átlagos játék előtti jóféle feszültség szinte tapintható volt a levegőben. Aztán 65 dobókocka kezdett el egyszerre pörögni…

 

Ez az utolsó, nagy játék több mint egy órán át tartott. Ebből sem hiányozhattak a nagy blöffölések, okos kombinálások, összejátszások, vagy éppen egymás cukkolása, vicces helyzetek, hangos, közös nevetések. Nagy élmény volt mindenkinek. Végül WÉBER Dániel került ki győztesként.

Negyed tíz körül ért véget a játék. Gyorsan, összeszokottan rendet raktunk a teremben, aztán elindultunk hazafelé.

Folytatása következik…