2010.április 17-18.
Szakkollégiumunk a Közgazdasági Kar Janus Pannonius Szakkollégiumával közösen két napos tanulmányi kirándulást szervezett a Duna-Tisza közére. Április 17-én 8.00 órakor indultunk Pécsről és egyenesen Kecskemét felé vettük az irányt. A városba érve elfoglaltuk szállásunkat, majd Kiskőrösre indultunk Petőfi szülőházához. Az emlékpark és a Petőfi Múzeum megtekintése után rövid eszmecserét folytattunk a múzeum gondnokával Petőfi haláláról, esetleges oroszországi fogolytáborba való hurcolásáról és ennek levéltári bizonyítékairól – pro és contra. Kecskemétre visszatérve városnézéssel egybekötött szabadidős program várt ránk, meglátogattunk néhány városi múzeumot, valamint a híres Cifra Palotát. A Cifra palota „cifra emeletén” volt időnk elmélyedni a helytörténeti kiállítás leletanyagában és az időszaki képzőművészeti tárlat grafikáiban is.
Az esti program egy hosszúra nyúlt ismerkedési est volt, amelyet „Januszos” szakkollégista barátainkkal együtt szerveztünk – emlékezetessé téve közös kirándulásunkat.
Másnap reggel 8.30-kor indultunk a mezőváros szívéből a „hírös-nemes” Pálinka Manufaktúra telepére, ahol barátinak éppen nem nevezhető belépődíj áráért egy igazán baráti fogadtatásban volt részünk. Igaz ami igaz, ezért az árért kapunk egy kis kóstolót, na meg – a tájékoztató szerint – a látogatás végén a vásárlás lehetőségét is. Végigjártuk a pálinkafőzés folyamatát bemutató helyiségeket és megismerkedhettünk a ZWACK nemes pálinka történetével. „Szódával jobb mint a whisky, teával jobb mint a rum” – mondta róla Edward herceg 1936-ban, azóta ez a reklám szlogenje a cégnek. Kecskeméten nagy hagyománya van a barackpálinka főzésnek, de fütyülős barackot (amely a jellegzetes hosszú nyakú üvegéről kapta a nevét) először a Zwack család készített. A 100 éves, korhű eszközökkel berendezett régi főzde már csak ipartörténeti emlék. Ma a legmodernebb, több tízezer literes rozsdamentes tartályokban, szabályozott hőfokon történik az erjesztés, számítógép által vezérelt fermentációs és desztillációs eljárásokkal készül a nap érlelte gyümölcsből a világhírű nedű. A párlat minőségét rendszeresen ellenőrzik, a szigorú előírásoknak megfelelően. A Zwack család történetét és üzleti tevékenységét bemutató film után jól esik a finom kóstoló, majd emléklappal és néhány „pénztárca apasztó” ajándéktárggyal, na, meg (igény szerint) egy-két üveg kecskeméti fütyülőssel távozunk a helyszínről.
A pálinkafőzdék világából csoportképpel búcsúztunk, majd utunk Abonyba, a jó hírű energiafarmra vezetett. A farm Dr. Viszlai Béla ötlete alapján született, aki az Abonyi Mezőgazdasági Zrt. Elnöke is egyben. A telepen 2000 darab szarvasmarhát tartanak, amely kétségtelenül indokolja a keletkezett nagy mennyiségű szerves trágya környezetbarát és hatékony felhasználását. Az Európai Unió által is támogatott új eljárással biogázt állítanak elő. A képződő szerves trágya először a 2008-ban elkészült fermentáló üzembe kerül. A végtermék gyom- és csíramentes lesz, teljesen szagtalan, nagy tápértékű humusz, amely a kereskedelmi forgalomban kerül értékesítésre. A technológia lényege, hogy a 70 C° felfűtött trágya közel egy hónapig fermentálódik. Az anaerob módon feldolgozott szerves trágyából pedig – szintén értékesíthető, vagy helyben felhasználható – biogáz keletkezik. A megtisztított biogázból – hőerőműben elégetve – villamos energia nyerhető, amelynek egy része a belső villamoshálózatba vezethető és így, a telep működtetéséhez szükséges energia helyben rendelkezésre áll. A biogáz üzem és az erőmű együttesen 650 millió Ft-ba került. A szerves trágya és egyéb szerves hulladék igénye mintegy 50 ezer tonna évente. A keletkező biogáz mennyisége 2,3 millió m3. Ebből 5,3 millió kWh villamos energia, és 6 millió kWh hőenergia keletkezik.
A villamos energiai fennmaradó hányada szintén értékesíthető. A biogáz energiává történő átalakítása során jelentős mennyiségű „hulladékhő” keletkezik. Az így keletkező hő egy része a biogáz üzemben, illetve az aerob fermentálóban hasznosul. A későbbiek során tervezett üvegházak is ebből a hőből fűthetők majd. A biogáz üzemben keletkező melléktermékek többféle módon hasznosíthatók. A trágyalé egy centrifugáló rendszerbe kerül, majd az így keletkezett szilárd trágya máris mehet az aerob fermentálóba. A hígtrágya közel 3%-a N2 tartalmú, ezért öntözővíznek kiváló. Ezt a tervezett üvegházakban, vagy szántóföldi növénytermesztés során kívánják hasznosítani. A keletkezett „hulladékhő” egy újabban tervezett hasznosítása is figyelemre méltó: ezt a megvalósítás előtt álló bioetanol üzemben használnák fel. A beruházás tervezett költsége 600 millió forint, amelynek egy részét állami támogatásból fedeznék. Ha elkészül, évi 15 ezer tonna búza és/vagy kukorica dolgozható fel benne. A keletkezett bioetanol ugyancsak az erőműbe kerül, ahol a villamos energiává alakítható. Kisebb része palackozható és kereskedelmi forgalomban értékesíthető. A bioetanolból csomagolóanyagok és más használati eszközök is gyárthatók, ezek környezetbarát termékek lesznek, mivel gyorsan lebomlanak a természetben. Melléktermékként szeszmoslék is keletkezik, amely keresztülmegy egy centrifuga-rendszeren. Az ezután összeálló magas tápértékű szilárd szeszmoslék a tehenek takarmányozására használható. Ezzel a fajlagos takarmányköltség várhatóan mintegy 20%-kal mérsékelhető, amely lényegesen hozzájárul a tejtermelés gazdaságosságának javításához. Ugyanakkor a képződött folyadék-szeszmoslék a biogáz üzemben hasznosítható alapanyagként. Az energiafarmon káros anyag egyáltalán nem képződik, így hozzájárul a CO2 kibocsájtás csökkentéséhez. A projekt évente 30-40 ezer tonna CO2-vel kevesebbet bocsájt ki, mint a hasonló nagyságú, hagyományos technológiát használó üzemek! Jelenleg a biogáz termelés próbaüzeme tart, különböző jogi és szabályozási procedúrák miatt azonban – hazánkban – a példaértékű kezdeményezések elé (mint ahogy itt is) gyakorta kerülnek bürokratikus buktatók. Az energiafarmon a feldolgozás és a hasznosítás eszközeit és berendezéseit Viszlai Béla szakszerű vezetésével végignéztük, majd ellátogattunk a tehenészetbe és a fejőcsarnokba. Néhány tucat felmerülő kérdés után, még pár falat és üdítő ital a kedves vendéglátóinktól és már indultunk is tovább. Utunk során rövid látogatást tettünk a Keceli Haditechnikai Parkban, ahol több mint ezer haditechnikai eszközt tanulmányozhattunk testközelből. A gépjármű-és eszközpark a Pintér Művek területén látható, ahol több száz harckocsi, páncélozott szállítójármű, műszaki kiszolgáló jármű, vadászgép, bombázó, helikopter, katonai munka-és szállítógép sorakozik katonás rendben. A lövegek, tüzérségi lőszerek, rakéták szinte teljesen beborítják a 3 hektáros területet, amely nagyságával és készletével Közép-Európa legnagyobb ilyen jellegű gyűjteménye. Lenyűgöző és egyben félelmetes látvány, hozzáértőknek pedig igazi csemege. A telepen lévő múzeumban kézifegyver történeti kiállítás, tüzérségtörténeti kiállítás, szoborpark és makett-kiállítás ad méltó képet a magyar, valamint a hazai vonatkozású hadtörténelemről. Néhány ügyesen beállított fényképsorozat után elindulunk hazafelé. Utolsó programunk a kulturális védettséget élvező Hajósi Pincefalu megtekintése volt. A többségében sváb származású lakosság a XVIII században érkezett a török alatt elnéptelenedett településre. A Duna menti löszhátra szőlőt telepítettek, az alatta húzódó löszpartba borospincéket vájtak. A pincék átlagosan 20-70 méter hosszúak, belső hőmérsékletük évszaktól függetlenül 10-14 Celsius-fok, ezért kiváló borok érlelődnek bennük. Az Európában egyedülálló pincefalu 24 utcából és 1200 pincéből áll. A hófehérre meszelt présházak a népi építészet remekei. Az egymáshoz bújó jellegzetes épületek Európa legnagyobb összefüggő pincefaluját alkotják! A kis faluban rövid séta során mi is megbizonyosodhattunk a falubeliek vendégszeretetéről, a hagyományokra épülő szőlő-és borkultúra épített emlékeinek különleges, okkal és joggal védett sajátos hangulatáról. Természetesen nem maradhatott el a legjobb borok kóstolója, és emlékbe, vagy ajándékba egy-egy üveg bor az ínyencek táskájába is bekerült.
Késő délután a szekszárdi hídon átkelve „hazaérkeztünk” Baranyába és meg sem álltunk Pécsig. Tanulmányutunk végén újabb ismeretekkel és színes emlékekkel felvértezve búcsúztunk el szakkollégista barátainktól.
