„A magyar nép hazájáért tett 13 szolgálat”
„Szolgáltam, szolgáltam, mindig csak szolgáltam. És halálommal is szolgálni fogok. Forrón szeretett magyar népem és hazám, tudom megértik azt a szolgálatot.”
(Aulich Lajos)
Mit is ünnepel a magyarság október 6.-án? Miért is fontos megemlékeznünk erről a 173 évvel ezelőtti napról?
Aulich Lajos, az aradi vértanúk egyikének utolsó szavai olvashatók legfelül. Úgy gondolom: hően tükrözi miért is fontos emlékeznünk az áldozatokra. A válasz pedig az, hogy megértsük és tovább adjuk azt, mit is jelentett a vértanúk utolsó szolgálata a magyar népnek és hazának. A szolgálatok jelentőségét növeli az a tény is, hogy az áldozatok közül heten voltak magyar származásúak. A 13 aradi vértanú kivégzésének megértéséhez ismernünk kell az 1848-49-es forradalom és szabadságharc utolsó szakaszának történéseit. Mi is vezetett a forradalom leveréséhez és a véres megtorláshoz?
A történelem fonalát 1949 tavaszán venném fel, amikor is a sorozatos katonai sikerek zajlottak magyar részről. Ferenc József császár ekkor kért katonai segítséget I. Miklós orosz cártól. Paszkievics herceg 200 ezer fős hadsereggel meg is érkezett országunkba, ezzel eldöntve a szabadságharc végkimenetelét. A magyar csapatok végül a Világostól 15 km-re lévő Szőlősnél, augusztus 13.-án letették a fegyvert.
Miért nem hallgatott Ferenc József I. Miklós nagylelkűségére? Az orosz cár ugyanis kegyelemre intette a császárt a „megtévedtekkel” szemben. Ennek oka abból a helyzetből adódott, hogy az oroszok előtt került sor a fegyverletételre. A birodalmi logika azonban más diktált. Az uralkodó személye szent, Isten kegyelméből kapta hatalmát, az ellene való lázadás pedig felségsértés, amelyet szigorú megtorlással kell büntetni.
A 13 aradi vértanú utolsó óráinak eseményeit a hozzájuk rendelt lelkészek beszámolóiból ismerjük. Az utolsó hajnal során búcsúlevelet írtak, amely közül több is fent maradt az utókor számára, illetve Damjanichné, Láhnerné és Vécseyné ugyan szigorú feltételek mellett (nem érintkezhettek egymással, illetve egy őr jelenlétében), de utoljára bemehettek férjüktől elbúcsúzni. A vértanúk közül néhányat kiemelnék, hogyan is telt utolsó éjszakájuk: Aulich Lajos Horatiust olvasott, Török Ignác egy francia hadmérnök várerődítési könyvét olvasta, Lahner György fuvolán játszott. Damjanich János tábornok a külön hozzájuk rendelt hóhérral, Franz Bottal megvizsgáltatta a nyakát is a gördülékenyebb kivégzéshez.
A kivégzés reggelén Arad polgárainak lázadásától félve a vértanúkat égő kanóccal álló ágyúk köszöntötték a várfalon. Ferenc Józseftől Julius Jacob von Haynau tejhatalmat kapott az a halálos ítéletek kiszabására és jóváhagyására. Csupán négy fő esetében tett kegyelmes gyakorlatot, hiszen élete végéig abban a hitben élt, hogy a magyarok szeretik őt. Elsőként ők, a golyó által halálra ítéltek kerültek sorra: Lázár Vilmos, Dessewffy Arisztid, Kiss Ernő, Schweidel József. A haláltusájuk után a következő kilenc áldozat került az akasztófa elé. A kíméletlen megtorlás fontos része volt az, hogy mint köztörvényes bűnözők végezzék ki őket. Kilenc meglepően alacsony akasztófa várta őket. Leiningen-Westerburg Károly kivégzése rettenetes volt. A magassága miatt ugyanis leért a lába. Damjanich János a szakállának megvédését kérte a hóhértól a haláltusája előtt. Ugyanezen a napon, bár másik helyszínen ért véget az első alkotmányos miniszterelnök gróf Batthyhány Lajos élete is.
Egy két érdekességet is megemlítenék, mely az aradi vértanúkhoz kapcsolódik. A magyarok azért nem koccintottak 150 évig sörrel, mert az osztrák hóhérok is ezzel „ünnepeltek” a kivégzések során. A fentiekben már említettem a hóhér, Franz Bott nevét, akihez a kilenc kötél általi halálra ítélt vére tapad. Fia elmondása szerint a vértanúk ruháit magával vitte, és mivel Damjanichot nagyon tisztelte, ő maga viselte köpenyét is.
De nem csupán a vértanúk voltak a szabadságharc áldozatai. A birodalom börtönei tele lettek magyar rabokkal. Küzdelmüket azonban nem nevezhetjük hiábavalónak. A polgári fejlődés megkezdődhetett az országban, a harcok előtti állapotok nem térhettek többé vissza, valamint a magyar népnek erősödött a függetlenedési és a szabadság iránti vágya.
És jöjjön azok névsora, akik szolgálatára méltón emlékezhetünk:
Knezić Károly, Nagysándor József, Damjanich János, Aulich Lajos, Lahner György, Poeltenberg Ernő, Leiningen-Westerburg Károly, Török Ignác, Vécsey Károly, Kiss Ernő, Schweidel József, Dessewffy Arisztid, Lázár Vilmos
Források:
A magyar honvédség: 10 perccel ezelőtt halálra ítéltek. https://www.youtube.com/watch?v=Q4rFfsEXFa0
Csernus Szilveszter: Az aradi vértanúk utolsó órái. Múltkor. https://mult-kor.hu/20131006_az_aradi_vertanuk_utolso_orai?pIdx=4
Katona Tamás: Az aradi vértanúk. Corvina Kiadó. Budapest, 2003.
Képi források:
https://cultura.hu/wp-content/uploads/2014/10/Thorma-Janos-Aradi-vertanuk-2reszlet.jpg
https://meszarosmarton.files.wordpress.com/2013/10/arada.jpg
-
- golyó által
-
- bitón