A Mesterségek Ünnepét immáron 31. alkalommal rendezték meg a Budai Várban. A rendezvény minden évben fontosnak tart egy-egy hagyományos mesterség, ősi népművészet kiemelését. Az idei évben a kiemelt téma a hímzés volt. A hímző műhelyekben tájegységenként mutatták be a hímzés sokszínűségét, a sok helyen már feledésbe merült motívumkészletet, és számos technikát láthattunk a gyakorlatban is. A gyakorlati hímzés bemutatók során, láthattam, hogy készül a galga menti, a zalai fehér, a palóc és a sárközi hímzés. Élvezetes volt látni számomra azt a gazdag tudásanyagot amit nagyanyáink hagytak reánk, és megtapasztalni az a szeretetet amint ezen népi iparművészek tanúsítanak munkáik, és az érdeklődők irányában. A bemutatókat követően az iparművészek szívesen válaszoltak kérdéseinkre, és mutattak meg egy-egy, akár bonyolultabb fogást számunkra.

A Mesterségek Ünnepének keretein belül megcsodálhattunk a kárpát-medencei magyar népi iparművészet színe javát, az 54 működő műhelyben, nemcsak megtekinthettük, a mestereket munka közben, és rácsodálkozhattunk a kézügyességük és fantáziájuk gyümölcseire, az elkészült alkotásokra, hanem lehetőségünk nyílott egy-egy mesterség helyszínen történő kipróbálására is. Többek között jártunk fafaragó, játékkészítő, hímző, kovács, csipkekészítő, tojásíró és bőrműves műhelyekben, de megismerkedhettünk a öltögetés, a mézeskalács készítés és a fazekasság fortélyaival is.

A Mesterségek Ünnepén is találkoztunk természetesen székelyekkel. Például valamennyi sajt és túró árus a földink volt. Korondiak árulták a cserepeket, a korondi PÁLL Anti például egy Komárom-megyei fazekassal árult egy gyékényen. Az idei Mesterségek Ünnepének díszvendégei a mongolok voltak, akiknek halbőrből készült képei inkább technikailag voltak érdekesek, minthogy le tudtak volna kötni engem.

A Kézműves vásáron is volt időnk szétnézni, így beszerezhettem néhány emléktárgyat az otthonaik számára, többek között kerámia asztaldísz, fülbevaló és tűzzománc ékszer került a táskámba. Ezeket és számtalan emléket vittem haza, és bízom benne, hogy mihamarabb újra ellátogathatok erre a rendezvényre.

Ezúton szeretném megköszönni a Szentágothai Szakkollégium Egyesületnek a kiváló szervezést és lebonyolítást az utazástól a szálláson keresztül az étkezésig, az NTP programnak pedig a támogatást, hogy egy ilyen tartamos napot tölthettem el Budapesten.

-HUNI-