PROGRAMNYITÓ NTP PKTF (’17.VIII.20.)

Budapestre utazni ma már Szeredából sem lehetetlen dolog. A utat úgy kell szervezni, olyan célokat kell kitűzni, hogy megérje a 10-10 órás buszos vagy gépkocsis hánykolódást. S mindig is szerettem volna látni az augusztus 20-i Budapestet,  mindig is meg szerettem volna nézni az Országházban a Szent Koronát, s  mindig is végig szerettem volna sétálni a Mesterségek Ünnepét – s most mindezt együtt s ingyen, az NTP-PKTF-17-0002 sz. pályázattal kínálta a pécsi Szentágothai Szakkollégium Egyesület „Zsebedben a jövő” című programja.

Gyorsan tájékozódtam az interneten és a FB-n, s olyan programokat találtam, mint a – szerintem szenzációs – Jelenkori régészet Bicsérden, a Sapienti Sat Beregszászon, vagy az Egyetemre megy a gyerek szülőorientációs vagy akár a Míves tojásokat festő s abból kiállítást rendező program. Mindezek után már biztos voltam abban, hogy egy kitűnő napnak nézünk elébe.

A hosszú busz útból semmi se lett: ugyanis gépkocsival jöttünk mind a négyen, ketten Szerdából és ketten Kolozsvárról a Babes-Bolyai magyar nyelvű közgazdasági karának MarkeTeam Szakkollégiumából. 19.-én éjjel érkeztünk meg a szállásra, ahol másnap vendéglátóink, a Szentágothai Szakkollégium öregdiákjai (köszönjük szépen Gerely Laciéknak) bőséges reggeli után indítottak minket útra.

Első programpontunk (bocs Ádert kihagytuk) az Országház épületének megtekintése volt, ahova a Kossuth téren keresztül érkeztünk, szinte természetes, hogy a metróból följőve legelőször keresztúriakkal találkoztunk. Itt csatlakozott hozzánk a pécsi társaság és együtt indultunk 13:30-ra a Parlamentet vezetett látogatás keretében megnézni. Ez a vezetett túra azért volt jó,  mert elsétálhattunk a 2 km-es sor mellett, akik szintén a Szent Koronát szerették volna megnézni. Mi is ebben a sorban szerettük volna megtekinteni a koronát valószínű, hogy több órával előbb oda kellett volna érnünk. Természetesen bent az épületben is, az első ember akit észrevettünk, egy székely harisnyás népviseletbe öltözött hazánk fia (a csíkszeredai születésű SZÉKELY János Sepsiszentgyörgyből), aki kis híján összetűzött a parlamenti őrséggel, mert nem engedték neki bevinni a székely zászlót. Mi sem vihettük be a szakkollégiumi molinót, hogy odabent azzal fényképezkedjünk.

A Parlament egy önálló város a városban: 230×120 méteren orbáni szóhasználattal 2,5 focipálya nagyságon terül el. Van benne valamennyi magyar közéleti méltóságnak irodája, étkező, pipaszoba – habár tilos bent a dohányzás – , külön posta, de fodrászműhely is.

A látogatás után kihagyva az épület előtt horgonyzó monitort, BKK-s hajójárattal átmentünk a túlpartra, a Magyar Ízek Utcájába. Itt akkora tömeg volt, hogy szinte bemenekültünk a Mesterségek Ünnepére.

HUNI