(Az autóban az állomástól az Egyetem felé.)
Zs.: Cipő? O.K.?
O: O.K. Itt van.
Zs.: Akkor felkészültél.
O: Kicsit izgulok. Milyen fákat ültettetek?
Zs.: Mandulát.
O: Dunántúlit?
Zs.: Pécsett milyet mást? Jancsipancsi után szabadon.
O: Tavasszal nagyon szép lesz.
Zs.: De Te szomorú cseresznyét fogsz ültetni.
O: Az meg milyen?
– Olyan a koronája, mint a szomorúfűzé. Olyan bókoló. Az elmúlásra emlékeztető. – mondtam.
– Az is szép – válaszolt RÉTHELYI Orsolya nederlandista, aki az ELTÉ-ről, Budapestről érkezett az imént, vonattal, hogy egy fácskát ültessen el a nagypapája emlékére a papáról elnevezett konferencia keretében a papáról elnevezett kutatóközpont mellett a papáról elnevezett liget avató ünnepségén. Érdekes érzés lehetett Neki.
Hazafelé indulva egy igen mai kéréssel fordult hozám: szeretne egy Szentágothai emlékhelyen egy fotót. Az ÁOK Elméleti Tömb előtti kertet választottuk, ahol Erzsébet királynővel szemben átellenben áll a fák közt a papa szobra. Előbb egy szelfi, aztán a szemrevételezés:
O: Nm volt ilyen kerek feje. A papának hosszúkásabb koponyája volt.
Zs.: De ez a szobor egy egyetemi tanárt, egy akadémikust ábrázol, annak nagyobb feje kell legyen.
Ebben is maradtunk.
A 30 facsemete elültetését az NTP-SZKOLL-16-001 pályázat támogatta.