Szent Andráskor, pénteken utoljára járt oviban a tojásfestő különítmény. Ez már az ötödik alkalom, hogy a Tátorján Alapítvány az Óvodától az egyetemig program keretén belül különösen természetazonos, egyben munkaigényes és kreatív kezdeményezésként tojáshímezése előfúrt és kifújt tojáshéjeból készít óvodásokkal karácsonyfa-díszeket.
Az utolsó állomás a Dr. Majorossy utcai kicsiny óvoda volt, ahol a gyerekek nagy legalább akkora nagy izgalomban várták Jóska Bácsit, mint a Mikulást. A nagycsoportosok már kis felnőttek: rájuk lehet bízni egy kifúrt, törékeny tyúktojást. Az egész foglalkozás alatt a 20 óvodás mindössze 2 db tojást tört össze. (Ez az eredmény felnőtteknél is jó lenne!) A tojás törésekkel kapcsolatosan egyébként már ebben a korban megtanulják a gyerekek, hogy a hibás vagy összetört tojást azonnal el kell dobni, s le kell arról mondani, hogy később szégyenkezzünk vele.
A mintákat Jóska Bácsi gondosan karácsonyira fogta: fenyőfa, fenyőág, hóember, horribile dictu: télapó… hát igen az otthonról hozottak, mint genetikai adottságok, vagy családi háttér (pl. képzőművész házaspár gyermeke) ilyenkor aztán alaposan érvényre jutnak. Óvónénikkel beszélgetve kérdeztünk rá, hogy honnan látszik az, ha egy gyermeknek tehetősebb a családja. Elkerekedett a szemük, ők erre nem is gondoltak, sőt nem is tudnának mondani semmit sem, amiből ők ezt valamikor is meglátnak. Sokkal inkább látszik egy gyermeken, ha otthon sokat foglalkoznak vele (vagy nem), illetve hogyha a családias, meleg fészekből érkezik.
Talán ezek az évek az emberélet utolsó olyan időszaka, amikor ezek ilyen szépen kidomborodnak.
