Megjártuk Kolozsvárt I. (’22-04-21)
Mármint ott voltunk, s egy kicsit pórul is jártunk. Mert a finom kis célzásokat nem vettük komolyan. Mondták, hogy NE MOST menjünk, mert ez a hétvége nem „az igazi”, „a legjobb”… Hát nem az, de nekünk meg az a jó időpont, ami négy – egyébként elfoglalt – utazóból háromnak jó. Így esett, hogy ez a három útnak indult: a román húsvét előnapján, nagycsütörtökön.
Út közben Arany szülővárosában, Nagyszalontán megálltunk, befizetni együttműködő partnerünk, a Robert SCHUMANN Alapítvány részére a NEAO-KP-1-2022/6-00074 azonosítójú pályázat társpályázói részét, EGY MILLIÓ FORINTOT, hogy az ne a mi lelkünket nyomja. Hát a mutatvány, ha nehezen is de sikerült, de már itt jelezték az otp-s hölgyek, hogy Mániában most négynapos ünnep s így minden zárva lesz, de ezt mi, ott, akkor, még – nem vettük komolyan.
Következőkét jártunk egyet a Pece-parti Párizsban, hogy ez után már a királyok hágóján szellőztessük meg a kocsit. Itt, utastársaim, SZÉLL Győző és SZETELI Anna legnagyobb megdöbbenésére kukujza ágyas szatmári szilvapálinka vásároltatott egy kocsi csomagtartójából.
Út közben csodálattal adóztunk a cigány etnikum sajátos léptékű építési népszokásainak Bánfihunyadon…
Estére értünk Kolozsvárra, a Tordai sugárúton álló és a Házsongárdra néző kampuszra. Ez itt a hirdetés helye: ekkor elmentünk a BULGAKOVba. Mi is ez a BULGAKOV? Egy családias konyhájú, úgy tíz helyiséges magyar kávézó-étterem-kocsma-kultúrtér. Azonnal rabjai lettünk.
ALBI, azaz Prof DR BALOG Adalbert, a SAPIENTIA EMTE tudományos és kapcsolati rektorhelyettese már várt minket. Rövid tájékoztatása Erdélyről, Kolozsvárról s benne a Sapiról – éreztük, jó alapot nyújt a következő napokra.
S jött a feketeleves:
Hogy miért is most, a román húsvét idején jöttünk? Mert mi meg most tudtunk jönni… s nem értettük a finom célozgatást az érkezés időbeni alkalmasságáról… legfeljebb nem lesz nyitva semmi… de hogyan lesz ebből a holnaputáni előadásra hallgatóság?