A konferenciák, függetlenül annak témájától és szekciótól, a modern tudományos élet egyik legfontosabb eseményei. Minőségüktől függően, tükrözhetik az aktuális hatalom nézőpontját kulturális emlékezetünk nagy eseményeiről, történelmünket formáló személyekről, ugyanakkor lehetőséget adhatnak az ifjúság, az új generációs kutatók bemutatkozására. Ez utóbbi lehetőség érvényesült 2019. december 6-8. között Szegeden, az immáron III. Móra Interdiszciplináris Kárpát-medencei Szakkollégiumi Konferencián.
A Történettudomány újkori szekciója 2019. december 7-én vette kezdetét, 9 órai kezdettel. Az előadások témáinak keretét az 1788-1859-es évek között tudjuk elhelyezni: mivel mindenki a saját maga által választott témát mutathatta be, sokszínű előadásoknak lehettünk tanúi. Kezdésképp szegedi hallgatók mutatták be tanulmányaik aktuális állását: szó volt a 19. századi, Dráván túli helységnévtárakról, a magyar településnevek etimológiájáról, a neoabszolutizmus politikai mozgalmairól, illetve az országgyűlések történetét is érintettük. Később a mongol kultúra jószágainak osztályozási lehetőségeiről, a mongol szavak etimológiai elemzéséről hallottunk egy előadást, majd ezután pillanatképek következtek Habsburg-Lotharingiai Sándor Lipót nádorispán politikájából, szaktársam, Pető Balázs jóvoltából. A szekció zárójaként, Balázs előadása után következtem én, jelenlegi szakdolgozatom egyik fejezetével, „Az 1788-91-es török háború egy hadbiztos szemszögéből: Farádi Vörös Ignác a fronton” címmel. Az újkor szekcióról összeségében elmondható, hogy érdekes előadásokat hangzottak el, ezt bizonyítja a nézőközönség reakciója is, hisz valamennyi előadáshoz több kérdést is intéztek.
Meglátásom szerint a nap a jelenkor II. szekcióval érkezett el csúcspontjához. Ennek okát egyfelől a szekció vezetőjében, Prof. Dr. A. Sajti Enikőben, másfelől a szekció korszakának jellegében látom. A 20. század második fele egyfelől „népszerűbbnek” látszik a többi korszak között, közelebb érzi magát hozzá az ember, az eseményeket akár „otthonról” is hallhatta. Ez meg is látszódott a közönség reakciói, talán e szekcióban hangzott el a legtöbb kérdés felőlük. A közönség hozzászólásai mellett A. Sajti Enikő tevékenységét is ki kell emelnem, aki az összes előadást hol fiatalos rajongással fogadott, hol talán egy „kicsit csípős” megjegyzésekkel kommentálta azokat, de mindenképp élénk beszélgetéssé alakította az előadások utáni vitát.
Sajnálatos módon, e szekcióval az én szegedi maradásom is véget ért, így a további előadásokat már nem volt módomban végighallgatni. Véleményem szerint a konferencia résztvevői nem csak egy emléklappal, de egy igazi élménnyel is gazdagodtak. Gyanítom, hogy a többi résztvevő is hasonló érzésekkel távozott az eseményről, biztos vagyok benne, hogy senki sem bánta meg a részvételt.
Nekem személy szerint, nagyon sokat jelentett, hogy „kipróbálhattam magam a pódiumon állva”, hogy tudományos közegben mutathattam be aktuális kutatásomat. Úgy érzem, e konferencia egyfajta előzményt jelenthet szakmai pályám előtt, s segített megbizonyosodnom arról, hogy helyem lehet a tudományos életben. Sikeresen „letudtam” az első szereplésem, így már alig várom a soron következő, ehhez hasonló eseményeket.
Pintér Tamás
Pécs 2019. 12. 22.