December 6-án vette kezdetét Szegeden a Móra Ferenc Szakkollégium által szervezett III. Interdiszciplináris Konferencia. Az én előadásomra a Konferencia második napján, december 7-én került sor. A témám címe, azaz „Az elfeledett palatinus – Habsburg-Lotaringiai Sándor Lipót magyarság-politikája” egyben a történelem BA-alapképzést záró szakdolgozatom témája is volt, ezért nem izgultam, hogy esetleg rosszul tárom fel azt a közönség előtt. Délelőtt 10 óra 50 perckor álltam ki a katedrára és szorosan betartottam a rendelkezésre álló 15 perces időkeretet. Az előadást a befejezést követő kérdések hosszabbították meg. A szekcióvezető elismerését fejezte ki felém és közölte, nagyon szívesen beszélgetne még velem erről a kevésbé ismert korszakról és nádoráról.
A továbbiakban sor került barátaim, szaktársaim előadásaira is. Úgy éreztem ők is maximálisan kihasználták az időt és jól is mutatták be a prezentációkat. Egészen sok, színvonalas bemutató készült, bár úgy éreztem néhány kissé kilógott a történelmi szekció kereteiből.
Egy diák például a mongol lovakról és a nyelvi különbözőségekről beszélt, ez számomra új volt, de furcsa is, mert nem tudtam elhelyezni a jelentőségét a szekciónkon belül. Ezt egyébként mások is így gondolták. Nagy élmény volt még számomra, hogy találkozhattam egy élő történészlegendával, Anderléné Sajti Enikővel, aki a magyar kisebbségtörténeti kutatásai mellett jelentős Balkán-kutató is. Az ő szekciójában voltak a legértékesebb szekcióvezetői megjegyzések úgy gondolom, mivel mindenkinek személyre szabott tanácsokat adott és nagyon jó hangulatot teremtett saját tapasztalatainak ismertetése révén. A Konferencia során egy emléklapot kaptunk jutalmul, két konferenciakötet társaságában. Ezek a kiadványok nagyon motiválnak, ugyanis több PTE-s diák neve és előadása is szerepelt benne. Ez ösztönöz arra, hogy én is egyszer ilyen sikereket érjek el a szóbeli eredményeken kívül, hiszen a történelem mesterképzést követő doktori iskola alapvetőségei közé tartozik a publikációs aktivitás is. Azt is mondhatnám, megkönnyíti nagyban a doktorira való felvételt. Összességében véve tehát életem legelső konferenciája hatalmas sikerélménnyel zárult. Boldog voltam, hogy nem csak magammal oszthattam meg december 7-ét, hanem szaktársaimmal, barátaimmal is, nem beszélve egy régi, nagyon kedves ismerősömről, aki csak az én előadásom meghallgatása miatt utazott le Szegedre.
Mindent egybevetve tehát nem bántam meg. Késztetést érzek arra, hogy még több ilyen eseményben részt vállalhassak előadóként. Úgy érzem ezzel bizonyíthatnám igazán rátermettségemet az egyetemi-kutatói pályára.
PETŐ Balázs Lajos
A programelem az NTP-SZKOLL-19 támogatásával valósult meg