A Szakkolinknak van egy véget nem érő kurzusa. Ez a tarokk-kurzus.
A tantárgy több szempontból is rendhagyó. Itt van pl. a tárgya, ami nem más, mint egy száz évvel ezelőtt hazánkban széles körben elterjedt – lényegében – szerencsejáték szabályainak újra elterjesztése. Vagy az, hogy mint ilyennek, az oktatása nem tartalmaz elméleti órákat, mert hogy csak kizárólag gyakorlatokból áll. Aztán a gyakorlatok helye. A tarokkóra olyan tárgy, ami nem a PTE épületeiben, hanem magánháznál, dr BUDÁN Ferenc lakásán tartatik, ami véletlen szomszédos dr HATVANI Zsolt lakásával. De itt van még a kurzus két „előadója”, egy gyógyszerész s egy jogász…
Vagy, hogy mi sem természetesebb, hogy a tárgyat felvevő hallgatók, a kártyajáték fő célkitűzésével összhangban – szxxrá verik a tárgy oktatóit, aminek ez utóbbiak – őszintén? – örvendnek. Hiszen ez a munkájuk sikerességének adekvát visszaigazolása.
S hogy miért is véget nem érő a kurzus? Mert egyrészt az este 6-ól fél 8-ig tartó egyes gyakorlatok rendre eltartanak este f11-ig, másrészt a gyakorlatok sora nem ér véget a szorgalmi időszakkal, hanem magától értetődően tart tovább, ma is.
Így aztán minden szerdán összejön a csapat és ádáz tarokkozásba fog.
Így aztán nem is születhet más érdemjegy, mint jeles.